Gondolom már sokan olvasták Harry Harrington írását a törpefenyő gondozásáról, de időszerűsége miatt nem árt feleleveníteni a cikkben leírt technikákat.
Sajnos a cikk fordítójának kilétéről nem tudok semmit.
A cikk szerzője: Harry Harrington (
Bonsai4Me)
Fordította: ?
A törpefenyő (Pinus Mugo) gondozása
Noha a törpefenyő nem túl kedvelt a bonszájjal foglalkozók körében, a megfelelő
technikák alkalmazásával könnyen nevelhető és alakítható.
Hasonlóan a többi fenyőféléhez a törpefenyő is egyszerűen hozzáférhető a
kertészetekben és faiskolákban. Arra azonban ügyeljünk, hogy alanyként a
közönséges törpefenyőt válasszuk, szemben a kertészeti változatokkal, mivel
azok általában gyengébbek és hajlamosak kiszámíthatatlanul viselkedni. Inkább
válasszunk vadon növő példányt, szemben a sziklakertekhez kialakított miniatűr
variánsokkal, mint például a Pinus Mugo „Mops” és a „Valley Cusion”, amik
különösen kényesek, és rosszul reagálnak a bonszájjá nevelési kísérleteinkre.
A törpefenyő tartása
A törpefenyő akkor hozza a legjobb formáját, ha igen sok fényhez és vízhez jut,
emellett jó vízáteresztő képességű földet igényel, hogy a gyökerei ne a vízben
tocsogjanak. Ahhoz, hogy a fánk életerős és egészséges legyen, keményen kell
tápoznunk lassú lebomlású táppal tavasztól nyár végéig.
Átültetés
A törpefenyőről úgy tartják, hogy nagyon rosszul viseli az átültetést és a
gyökérmetszést. Nem egyszer hallani olyan esetről, amikor a tavaszi átültetés
miatt a fa legyengült, vagy el is pusztult.
A japán feketefenyő normális átültetési ideje a tavaszi növekedési fázisának
beindulása körül van (azaz, amikor a gyertyái már megnőttek és már az új
tűlevelek is látszanak rajtuk szorosan a gyertyához simulva), ezzel szemben a
törpefenyő sokkal jobban reagál a nyári átültetésre.
Megfogadva néhány internetes hozzászólásban foglalt tanácsot, miszerint a
törpefenyő nem szereti a kora tavaszi átültetést, viszont igen jól viseli, ha a
nyári aktív növekedési időszakban ültetik át, tavaly augusztusban három
példányt is átültettem teljes sikerrel. Úgy tűnik a törpefenyő az egyike annak
a kevés fajnak, ami jobban szereti, ha nyáron ültetik át és metszik meg a
gyökereit.
Megfelelő idő az átültetésre az első növekedési hullám (és az azt követő
visszavágás) utáni időszak egészen a nyár végéig. Ez a legtöbb helyen (az
éghajlati sajátosságoktól függően) július-augusztus környékére tehető.
Egészséges példány esetében a régi, összetömörödött föld egésze eltávolítható,
de a gyökereket ne mossuk ki, így anélkül tudjuk kicserélni a régi földet jó
vízáteresztő képességűre, hogy a gyökerekhez tapadó mikorrhiza gombákat
eltávolítanánk. Ha bármi kétségünk lenne arról, hogy mennyire van a növényünk
ereje teljében, akkor a régi, összetömörödött föld felét cseréljük csak ki, és
a következő átültetéskor kerítsünk sort a másik felére.
Nem szükséges a gyökérmetszést követően megmetszeni a növényt, hogy a levélzet
és a gyökérzet egyensúlyát visszaállítsuk. A viaszos tűlevelek ugyanis nem
igényelnek sok vízutánpótlást a gyökérzetből, ezért nincs arra szükség, hogy
csökkentsük a lomb metszésével a párologtatást. Minél nagyobb lombozattal
rendelkezik a növény a gyökérmetszést követően, annál több ereje, energiája
lesz arra, hogy a gyökérzetét regenerálja. A fa tehát maga meg tudja teremteni
a levélzete és gyökérzete közti egyensúlyt.
A nyári átültetést követően, ha az adott éghajlaton forróak a nyarak, néhány
hétig (de nem túl sokáig) védjük a fát a közvetlen napfénytől, és naponta
néhányszor permetezzük vízzel a lombot, egyébként semmilyen speciális
intézkedésre nincs szükség.
A fa megbolygatása
Egészséges és életerős, (vadon nőtt vagy faiskolából származó) fiatal
törpefenyőn az átültetést, metszést és drótozást egy időben is végezhetjük,
bármikor az első növekedési hullámot követően egészen szeptember elejéig.
Azonban azt vegyük figyelembe, hogy ez után a növénynek 2-3 évre van szüksége,
hogy összeszedje magát.
Arra is figyeljünk, hogy egy növekedési időszakban csak maximum a magasság
felével metszhető vissza a faiskolából származó fa. A fa magasságát és a
lombozatát csak lassan, fokozatosan csökkentsük, ahogy a lombhullató fáknál is
tesszük.
Idős példányokkal úgy kell bánni, mint a legtöbb fenyőfélével, azaz évente csak
egy komolyabb beavatkozást lehet végezni rajtuk. Az idős (30-40 évesnél
idősebb) fenyőket egy növekedési periódusban csak egyszer bolygathatjuk meg. Ez
a fő szabály. Átültetést követően, vagy nagymértékű metszés, drótozás, vagy
alakítás után legalább 12 hónapot várni kell, míg folytatjuk a növénnyel a
munkát. Ez persze azt is jelenti, ha nyáron alakítottuk a fenyőt, akkor nem
ültethetjük át a következő tavasszal.
A fiatal példányokkal keményebben is bánhatunk, és hamarabb is heverik ki az
egyes beavatkozásokat, de fontos tiszteletben tartani, hogy a fenyőkkel csak
lassan lehet dolgozni.
Metszés
A rügyek kiválasztása:
A bal oldali ábrán látható rügyekből a két leggyengébbet hagyjuk meg az erős
növekedésű ágakon (középső ábra), míg a két legerősebbet válasszuk ki a
gyengébb növekedésű ágakon (jobb oldali ábra).
Ahogy a többi fenyőfélénél, az egy pontból növő rügyek közül mindig kettőt
hagyjunk meg, így az ág két kisebb ágra fog elágazni. Az összes felesleges
rügyet távolítsuk el. (Erről és a lombozat erősen illetve gyengén növekedő
részeinek meghatározásáról további információ található a fenyők metszéséről
szóló cikkemben).
A rügyek megritkítását kora tavasszal kell elvégeznünk, majd a nyár folyamán
újra, miután az első növekedési hullámot követően a növényt visszavágtuk.
A gyertyák visszacsípése
A tavasz folyamán a meghagyott rügyek megnyúlnak, gyertyává alakulnak.
Méretüket az egyes rügyek erőssége, életképessége határozza meg. Ahhoz, hogy a
növekedés mértékét irányíthassuk, és a növény minden része egyenletesen
növekedjen, a legerősebb gyertyákat vissza kell csípnünk. Bár ennek célja
ugyanaz a törpefenyőnél, mint az egyéb fenyőféléknél, a dolog időzítése,
technikája eltérő.
A törpefenyőnél, ha egy gyertya eléri hozzávetőlegesen a 2,5-3,5 (esetleg 4)
cm-t, és láthatóan hosszabb (és ennél fogva életerősebb), mint a többi gyertya,
finoman az ujjunkkal csípjük le a tetejét. Ez megállítja a növekedését, és így
több energia jut a fa gyengébb növekedésű részének.
Ha az adott területen nagyobb növekedést akarunk elérni, vagy meg akarunk
erősíteni egy ágat, akkor visszacsípés nélkül hagyjuk nőni a gyertyát.
A törpefenyő nyári metszése az új rügyek és elágazások érdekében
A lombozat sűrűbbé tételének és újabb rügyek kialakításának technikája igen
egyszerű. Tavasszal a tavalyi hajtások végén lévő rügyeket megritkítottuk (a
fent írtaknak megfelelően) amik gyertyákká kezdenek alakulni.
A tavasz folyamán és kora nyáron (hogy pontosan mikor, az a klímától függ)
felbukkannak az új zöld tűlevelek. Ezek az új hajtások sokkal világosabb
színűek és puhábbak, mint a tavalyiak.
Ha ezeket nem bolygatjuk, akkor egyszerűen elfásodnak az év hátralévő részében,
és újabb növekedést nem produkálnak.
Ha azonban a nyár elején keményen visszavágjuk őket, ezzel kikényszerítjük,
hogy a fa egy újabb növekedési hullámot indítson el még ugyanabban az évben. És
mivel egy növekedést már kisajtolt magából, így csak korlátozott erőforrások
állnak rendelkezésére az új növekedéshez. Ennek eredménye pedig egy igen
kompakt növekedés, rövid hajtásokkal és rövidebb tűlevelekkel, ami pedig
ideális a lombozat fejlesztéséhez.
A hajtások visszavágásának mértéke függ az adott ág erejétől. Az erőteljesen
hajtó, csúcs közeli területen egészen egy-két tűlevélcsomóig visszavághatjuk a
hajtást. A gyengébben hajtó területen (a fa belső részén, alsóbb ágainál) 3-4
tűlevélcsomót hagyjunk meg. A leggyengébb ágakon, ahol a hajtások éppen csak
kinőttek és igen gyengék, ne végezzünk visszavágást. Ebbe beletartoznak azok a
hajtások is, amik az elmúlt 2-3 évben az alábbi technikákkal nevelt rügyekből
nőttek ki.
Soha ne vágjuk vissza teljesen a hajtást, fontos, hogy legalább egy
tűlevélcsomó megmaradjon.
A metszések révén a fa sok új rügyeket fog hozni a fás részeken is.
Ekkor kell sort kerítenünk a tűlevelek kitépdesésére. A japán feketefenyővel
ellentétben a törpefenyőn ott nőnek új rügyek, ahol a régi tűlevelet
meghagyjuk, nem ott ahonnan kitépjük. Szóval, amíg a japán feketefenyő
tűleveleit kitépjük, hogy ott új rügyeket hozzon, addig a törpefenyőnél azokat
a régi tűleveleket hagyjuk meg, ahol új rügyet szeretnénk.
Csak onnan távolítsuk el a régi tűleveleket a tavalyi hajtásokról, ahol nem
szeretnénk, hogy új rügy nőjön, elsősorban az ág alsó felén és a tetején.
Az erőteljes visszametszés eredményeképpen újabb rügyek jelennek meg végig az
ágon. Mivel a növénynek szűkebb erőforrása van, hogy újabb növekedést
produkáljon, és a növekedésre rendelkezésre álló idő is sokkal kevesebb, a
második növekedés sokkal rövidebb, kompaktabb lesz, kisebb tűlevelekkel.
Az ágak idősebb részein megjelenő rügyek eléggé könnyen sérülnek és letörnek.
Ezért különösen figyeljünk oda rájuk a következő 2-3 évben, amíg meg nem
erősödnek. Legalább két évig várjunk, amíg megpróbáljuk drótozni, vagy metszeni
őket.
A törpefenyő alakítása és drótozása
A fiatal törpefenyő elviseli, ha a nyár folyamán metsszük és drótozzuk, de
szerencsésebb, ha nyár végére, kora őszre időzítjük ezeket a munkálatokat,
ahogy a többi fenyőfélénél is.
